ERENT GÁBOR, a Szerencsejáték Rt.vezérígazgatö-helyettese
Számon tartani, hogy mi mindennel foglalkozik egyszerre, legalább olyan nehéz, mint követni a gondolatmenetét. Egyidejûleg beszél munkáról, hivatásról, hobbiról, filozófiáról, magáról,az öt körülvevõ világról, mint ahogy egyszerre igazgató, szakértõ, szaktanácsadó, újságíró, mûgyüjtö, restaurátor. Talán csak illúzió, de mintha az egész egyetlen sajátos, összefüggõ rendszert alkotna.
Számos érdemérme, kitüntetése közül különösen büszke azokra, amelyek nem visszavonhatók: mint mondja, a legnagyobb elismeréseket egyetlen tollvonással visszavonhatják azok, akiktõl kapta, nem így például az életmentõ érdemérmet – ez külön értéket ad az amúgy is becses trófeának.
Mostani pozícióját a kihívás miatt vállalta el: amikor három éve elfoglalta helyét a Szerencsejáték Rt. vezetésében pontosan tudta, hogy feladata sok szempontból reménytelen, más aspektusokból népszerûtlen lesz. A szerencsejátékokért amúgy nem rajong különösebben. Néhánynak közülük megvan ugyan a saját funkciója – ilyen, rendkívül kifinomult, cizellált szerencsejátéknak tartja például a tõzsdét-, másoknak pedig a hagyományuk miatt van létjogosultsága – Erent Gábor is minden héten megveszi az ötös- és a hatoslottó szelvényét -, nem kedveli azonban azokat a játékokat, amelyek rabbá teszik az embert. Mint mondja a Szerencsejáték Rt. kommunikációjáért felelõs vezetõként két célt tûzött ki maga elé: felhívni az emberek figyelmét a játék örömére, és évrõl évre mind jobban megnövelni a végül kifizetett nyeremények összegét. Mindkét területen sikereket könyvelhetett el. Miközben néhány kampány – köztük a Skandináv Lottóé – kimondottan az elõbbieket állítja a középpontba, addig a vállalat 2000. évi jelentése szerint a kifizetett nyeremények tavaly 25 milliárd forintot tettek ki, jóval meghaladva a korábbi évek teljesítményét.
Rendkívül dinamikus, vibráló személyiség. Ha valamibe belefog, akkor nemcsak magát a dolgot, hanem annak egész környezetét, kultúráját a maga képére igyekszik formálni. A kultúra és a környezet különben is kiemelt helyet foglalnak el az értékrendjében: személyes érdeklõdésbõl és pozíciójából adódóan is gyakran támogat kulturális kezdeményezéseket, szervezõdéseket. Tudományos munkásságában, publikációiban is folyamatosan a kultúra és a gazdaság egyes kérdéseit, összefüggéseit elemzi.
Nem szívesen válaszol a kérdésre, hogy ezzel az erõs egyéniséggel mennyire tud csapatjátékos, csapattag lenni. “Õ az edzõ” – mondják egybehangzóan a közvetlen munkatársai. Annyi bizonyos, hogy a csapatára nagyon büszke, “talán az egész országban a legjobb” – mondja róluk. A követelmények mindenesetre rendkívül magasak. A munkatempó és a munkamorál alapján bizonyára kevesen mondanák meg, hogy egy állami vállalatról van szó.
A formaságokat nemigen szereti: a kétsoros zakó a fogason lóg egészen addig, amíg az elnök nem hivatja. “Bizonyos alapkövetelményeknek meg kell felelni, de legjobban farmerben és pólóban érzem magam” – mondja. A menedzser életmódhoz azonban ez is hozzátartozik, úgyhogy nem is zavarok tovább, mert a gépe hamarosan indul Új Mexikóba.