Kultúra, galéria, játék

Száztornyú Prága

Jóféle knédli, ahol a sültet vastag öntöttvas tűzhely felett serpenyőben érlelik sűrű fokhagymás-fűszeres lében: a gőzben főtt tésztaszeletek úgy sorakoznak a párolt káposztadombocskák mentén, mint hófehér galambszárnyak az estébe hajló égen. A forrásvízből, malátából, komlóból átlényegült setétebbik habos plzeni az U Katy (A hóhérhoz) ivóban, a genius loci, a hely bolyongó szelleme a monarchia katonasapkája alól Svejk csúfondárosan felénk kacsintó arca csillan a lámpák reszkető fényében. De induljunk várnak már Prágában.

Bécs felett kelünk át a hömpölygő ősi folyón, majd a kanyargó, göcsörtös almafákkal övezett bogárhátú úton érünk Telcsbe, a ragyogó reneszánsz városba, a Liechtenstein hercegek erősségébe. A hajdani védárok helyén hullámzó halastavak a szivárvány minden színében tükrözik a kőbe varázsolt eleven csipkét az ősöreg támfalakkal, a gótikus Szent Jakab templommal, a sok csodát őrző árnyékos árkádokkal, pompás oromzatú reneszánsz lábasházakkal, a Herkules-kúttal, Mária-oszloppal, a vár óraszerkezettel mozgatott betlehemével.

Tovább utazunk a dimbes-dombos tájon. A bibliai nevű Táborban a reformáció idején a huszita seregek az apostolok életmódját követték. Zászlójukon a vörös kehely a két szín alatti úrvacsorát jelképezte. A reneszánsz főtéren álltak nehézvasalású szekereik, a csatakígyók, kőhajító gépek és más hadiszerek, de itt építették fel a közös étkezést szolgáló hatalmas tűzhelyeket, üstöket, asztalokat, padokat is.

A Borostyánúton az öt dombon épült Észak Rómájába, az Arany Városba, a német-római birodalom “fejébe” érünk, amely összekapcsolta a Balti tenger, az Adria és az Elba-Dunatáj gazdagon lüktető kereskedelmét.

Ami nálunk a kék Duna, az itt a szigetekkel tagolt kanyargó Moldva a környező dombokon épült fővárossal, a királyi szőlőskertekkel, a sgrafittos palotákkal. Az Óváros festoi zeg-zugos kis utcák stíluskavalkádja: az évszázadok alatti lassú feltöltődés miatt a házak pincéi rusztikus román, a földszint égbetörő gótikus, az emelet burjánzó reneszánsz, a homlokzat dús barokk ablakpárkányok, ülőfülkék, erkélyek, kémlelonyílások álmodó maszkabálja.

Az Óváros peremét a késo gótikus Loportorony vigyázza – beljebb Mária Terézia házszámozása ellenére a címerek fehér elefántról, arany oroszlánról, zöld rókáról, ezüst fürtről, három tevéről mesélnek. Setét éjjeleken a Két Arany Medve-ház szülötte, Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter szelleme suhan át az imbolygó árnyékok között.

Már látjuk a cseh Assisit, a klarissza Ágnes hercegnő kolostorát. A Városháza oldalán az Orloj, a középkori csillagászati óramű szférakörrel és naptárral, bábjátékkal gyönyörködtet minket közel a gótikus Tyn-templom kelyhekkel díszített sokcsúcsos tornyaihoz. Josefov. Csodarabbik, kabbalisták, bölcselők, talmudmagyarázók, tanítók. A Maisel-zsinagóga, a világ legnagyobb kegytárgygyűjteménye. Az 1400-as években bekerített temetőben nyugszik a bölcs Löw rabbi, aki varázsigéivel életre keltette Gólemet, az agyagóriást.

A IV. Károly által alapított Universitas-ban 1380-ban már negyven magyar diák kvártélyozott. A Karolínumban tanult II. Rákóczi Ferenc fejedelem is. Az örvénylő Moldva habjai között halt mártírhalált a vár vikáriusa, Nepomuki Szent János: azóta vigyázza őrhelyéről messze tekintve a vizek csendjét. A barokk szobrokkal ékített XVI. században épült Károly-híd lovagi tornáknak, bírák ítéleteinek, hittérítok szónoklatainak, kereskedők alkujának, királyok koronázási menetének tanúja. Gazdagnak mondhatta magát, kinek jó cseh garast vetettek.

A Három Strucc-házban lévő kávézót elhagyva indulunk a királyi várba. A Szent Kereszt kápolnában őrzik István királyunk kardját – Vajkot Adalbert prágai püspök keresztelte meg. Második Rudolf, az órás császár szelleme kísért itt – alkimisták, tudósok, csillagjósok, szerencselovagok köpönyege suhog az éjben az első körtemplom helyén épült Szent Vitus székesegyház dupla toronyórái körül. Itt vezényelte Liszt 1865. őszén Esztergomi miséjét. A várudvarban Nagy Lajos királyunk ajándéka, a híres Kolozsvári testvérek Szent György szobra, melynek mása Halászbástyánknál található.

Egymáshoz tapadó házacskák, a várfalhoz támaszkodó apró kertecskék sora, az aranyművesek utcája, a Fekete- és Fehér-torony, a medvéket és oroszlánokat rejtett királyi kertek, kolostorok, sgrafittos paloták, templomok, szűk andalgó utcácskák. Hollószárny suhogását halljuk – Mátyás homályba vesző alakja már várja toronyablakában.

Egyszerre a strahovi premontrei kolostorban – egyik legjelentősebb reneszánsz, majd később barokk egyházi épületegyüttesben találjuk magunkat. A rendalapító Szent Norbert ereklyéit Magdeburgból hozták ide – ősi könyvtára, természettudományi, teológiai, orvostudományi gyűjteménye, föld- és éggömbjei messzi földön híresek. E kánoni rend munkálkodik Jászón is, Felső-Magyarország egyik legszebb barokk épületegyüttesében, Kassától alig egy óra járóföldre nyugatra.

Zarándokoljunk a szerencsétlen sorsú Ferenc Ferdinánd kastélyához, melynek vadászati, fegyver, kép és szobor – különösen védőszentje, sárkányölő Szent György – gyűjteménye páratlan élményt kínál. A trónörökös itt és a trieszti Miramare kastélyban múlatta napjait legszívesebben. De itt az idő – indulnunk kell. Elbúcsúzunk az őszi aranybarnába öltözött parktól. Lábujjhegyen járunk a falevelekkel borított, ködbe vesző ösvényeken, hagyjuk magunk mögött a kastélyt – fel ne ébresszük Ferdinándot és Zsófiát, meg ne zavarjuk a mély álmába merülő monarchiát.

A határ előtt a gazdag, gyönyörű fekvésű Pozsonyszentgyörgyön járunk egyet – iszunk a svábok zamatos borából, nézzük a vastag pohárban körbeforgatva az olajosan fénylo nedűt – mintha az üvegen átsejlő árnyak kérdően néznének ránk.

Fotók és szöveg: Erent Gábor