Ebédeljünk herkentyût!
Ausztráliában minden megterem. A karácsonyi szilvapudingtól a pulykáig, a cukornádtól az ananászig. A púpozott, ezerszínû gyümölcsöstálak, torták minden étteremben megtalálhatók. A kínai negyed találkozóhelye a gurmandoknak. Egymás mellett sorakoznak az észak-indiai, koreai, japán, vietnami, Indonéziai, bangkoki, penangi, thai, malajziai éttermek.
Bocsánat. Összefutott a számban a nyál. Annyira elmerültem a különféle módon lapított kacsák zamatában, hogy fennragadtam a metrón, a végáIlomáson. Elnézést, folytatom. Ebbõl Is látszik, hogy igen jó itt a konyha. A helyiek szeretik a kenguru- és a cápahúst is. Pszichológusok szerint a kenguruk az utak mentén akarnak törleszteni. A Skandináv lottó szabályai szerint (hetven kocsi, hét kenguru; két játékmezõ).
A sznoboknak üzenjük: végigjártuk a halpiacot, ahol Isten tudja, miféle szerzeményeit a Jó istennek, lapos és négyszögletes, nagy szemû és kis farkú halakat láttunk. Itt, a nálunk csendben meghúzódva tátogó közönséges potyka a legdrágább halak egyike. Ausztráliában a szerencsejátékok nagy népszerûségnek örvendenek. Sokan játszanak a lottón, kaszinókban: Sydneben az olimpia tiszteletére most nyitottak egy újat. A lóverseny az egyik legmagasabb presztízsû játék. A melbourne-i kupa idején, amely az év eseménye, megáll az élet az utcákon. Egyesek szerint iIyenkor a lovak sem kapnak zabot, a fogadóirodák méhkasra emlékeztetnek.
Képtelen természetrajz
A körülöttünk libbenõ lepkék, rikoltozó és daloló madarak, az étlapon felsorolt sokféle hal, scampi, homár, languszta, kengurufélék, a felületes turista figyelmét is felkelti. Itt igazán van mód az állatvilág tanulmányozására, bár néha az embernek az az érzése, hogy a Képtelen természetrajz kedves kötetében lapozgat.
Most sok sportoló és sportbarát látogat az olimpiai csarnoktól nem messze induló komp segítségével a világhírû Taronga Zooba. Nagy a tisztaság, tág a tér, az ittlakók láthatóan nagyon jól érzik magukat. Szintén közel a kompállomáshoz található a négyezer négyzetméteres területû Aquarium, ahol mintegy tizenegyezer víziállatot mutatnak be.
A látogató, aki útját a Kék hegyek felé veszi, érdemes megállnia útközben a Wonderland vadasparkban, ahol – mint mindenütt- nagy figyelmet fordítanak a gyerekek interaktív nevelésére, az állatvilág megbecsülésére, szeretetére. Az óceániumban könyökig kotorászhatnak a korallok, tengeri csillagok között, vagy a múzeumban rostálhatják a különbözõ fosszíliákat a homokból. S a Kék hegyek! Az eukaliptuszok kipárolgása kékes párába öltözteti az itteni erdõket. A leghíresebb kirándulóhely a Három Nõvérszikla. A fáma szerint az egyik aboriginal törzs el akarta rabolni a másik törzsbõl õket. Az apa, hogy megmentse õket, sziklává változtatta a lányokat.
Változatok fáklyavivõkre
Tegnap az egyik ausztrál tv-csatorna sugározta az 1956-os melbourne-i olimpiáról készült felújított filmet, ami az események ismeretében még szimpatikusabbá teszi Magyarországot az ausztrálok szemében. Csütörtökön, a megnyitó elõtti nap délutánján lezárták a városközpontot. A fáklyát a legváltozatosabb úton, lovon, kompon, sílécen, tevén, mentõcsónakon, kötélpályán, búvárok segítségével víz alatt és még további 33 módon hozták ide. A napi mintegy félmillió várt látogató jelenléte egyre érezhetõbb. Tizenkettõezer õrszem, hatvanezer önkéntes segíti a szervezést, a biztonságot. Kettõezer autó viszi a sportolókat, sportszervezõket a különbözõ helyszínekre, mely munkára hatezer önkéntes sofõrt választottak ki. A sport üzleti oldalára jellemzõ, hogy az olimpia mintegy százötvenezer új munkahelyet teremtett.
A kontinens bennszülöttei is csodálkozva nézik a nagy nyüzsgést, ahogy jóindulatúan csodálkozva nézték az elsõ letelepülteket is. A helynevek egy jó részét is az õslakosoktól vették át. Ilyen például a vájárokat döbbenten nézõk bányaváros elnevezése is, ami lefordítva “fehér ember a sötét lyukban”-t jelöl. Újabb kutatások szerint az õslakosság több mint százezer éve él itt. Õk az utolsó kétszáz évet tekintik a legnehezebbnek. Védtelenek voltak az behurcolt vírusbetegségekkel szemben, a másfajta kultúráról nem is beszélve. A törzsek képviselõje nemrég szólalt fel a parlamentben, hogy jobban kellene vigyázni a Földre, mert az istenek másikat már nem adnak.
Hajnali Röhögés
Az ausztrálok tisztelik hazájukat, védik jó hírét. Példa erre, hogy a grandiózus megnyitó ünnepség egyik fõpróbáján baleset történt a tûzijátékok indításakor, de a média az egyik résztvevõbõl sem tudta kiszedni, mi történt. Általában itt minden másképpen van. A közlekedés bal oldali, amikor itt tavasz van, otthon õsz, ha itt nappal, Pesten éjjel, az idõjárás óránként változik.
Még a kádcsapokra is vigyázni kell, van belõle három. Megérkezésemkor a kád fölé hajolva arra ébredtem, hogy csuromvízes vagyok. Itt él egy kookaburra nevû madár, amit népiesen röhögõ madárnak hívnak, mert hajnalban röhög. Mivel mítosz nélkül nincs valóság, azt mesélik, hogy az 1800-as évek elején ellenõrt küldtek a telepekre, a fegyencek panaszai miatt. Az illetõ reggel érkezett, s a hangos kacajokat hallva megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben. Mindenhol látni, hogy szeretik az állatokat. Látogatást téve a nemzeti parkok egyikében, szabadon ugráló kengurukkal találkoztunk. A gyepen a “fûre lépni tilos” tábla helyett meglepetésünkre a “ne tessék a vacsorájukon sétálni” intelmet olvastuk. Azt mondják, kétszer több a kenguru, mint a lakosok száma, több alfajuk fán is él. Megtalálhatók Tasmániában, Új-Guineában is.
Ausztrália címerállata a kenguru mellett az emu. A fáma szerint azért, mert csak elõrefelé tudnak menni…
Csípős veszélyek
Az ausztrálok álma a kertes családi ház. Falai általában vékonyak, az ablakok szimplák, hiányzik a hõ- és hangszigetelés, fûtés. A lakások mintegy háromnegyede saját tulajdonú. Hatvan-hetven kilométeres körzetben különbözõ stílusú külvárosok övezik a cityt, az üzleti negyed hatalmas felhõkarcolóit.
A toronyházak tulajdonosai láthatóan versengenek a “legnagyobb” cím elnyeréséért. Egy a szerencsénk: köztük megõrizték az emberarcú, különféle stílusjegyeket mutató százkétszáz éves épületeket is. A sétatereken viszont fõ az óvatosság! Itt Is különbözõ színû és dalú szárnyasok próbálják elorozni az ember szendvicsét. Elhagyva a központot, szépen ápolt kertes viIlák mellett vezet utunk. De vigyázat! A selymes pázsit, a virágzó bokrok, az úszómedence lágyan fodrozódó vize rémeket rejthet. A világ tíz legveszélyesebb mérgeskígyójából hat itt él. A pókok sem adják alább. Három csoportjuk van: a halálos, a veszélyes és a veszélytelen. Biztató, hogy az utolsó csoport is csíp.
Az egyik legveszélyesebb a fonalpók, de dobogós a vörös hátú is. Téved tehát, ha reggelenként szomszédja rituális csizma-, cipõ- és kesztyûkirázását vallási szertartásnak véli. Apropó, rémek. Sok házban van úszómedence. Krallozás elõtt tüzetesen vegyük szemügyre a vizet, nem lebeg-e benne levegõbuborék, s ebben egy csendben lesben álló pók. A legveszélyesebbek csípésekor maximum négy óránk van, hogy ellenmérget kapjunk. Javasolt mellékelni a típus azonosítása végett a vélhetõen jól agyoncsapott példányt. Szelídebb lakónak vízisárkányt (Iguánát) tartsunk, ez állítólag csendesen surranó, jó barát.
Sydney – Más szemmel
Barátságos, nagyon nyitott emberek – mintha otthon lennénk. Hadihajón szolgáló tengerészek hívtak meg egy sörre Darling Harbour mellett – ráadásul azt is tudták, hol van Budapest. Gyorsan végigkóstolva kitûnõ söreiket például Resch, Hahn, Victoria Bitter, Tooheys Old és New Coopers Original stb. – nem könnyû választani.
Apropó öblök! Itt tavasz van, vakítóan kék a tenger, minden virágdíszben. Így a gyönyörû Petrezselyem-öböl, s a sznobok által kedvelt Hullámzúgás-öböl is. A harsány hangú fehér papagájok rikoltozva udvarolnak egymásnak a levegõben. A város különbözõ pontjain az utolsó simításokat végzik a rendezõk a versenyek helyszínein.Nagyon komolyak a biztonsági elõkészületek. A levegõben sûrûn látni helikoptereket, a tengeröblökben speciális gyorsnaszádokon, kommandósok, búvárok gyakorolnak.
Gyönyörûen süt a nap. A vitorlásversenyek színhelyétõl nem messze a királyi botanikus kertben külföldiek csodálják, az ezer színben pompázó fákat, cserjéket, virágokat. Sokan lifteznek fel Sydney legmagasabb pontjára, a Center Point tornyának tetejére, ahonnan elénk tárul az öblökkel övezett város, a felhõkarcolók, és közöttük mint az ékszerek az 1800-as évek végi, múlt század eleji gondosan megõrzött épületek.
Metróval a tengerre
A látogatónak déjá vu érzése van. Mintha Londonban utazgatna. Igaz, a metró, amely mintha a HÉV és a földalatti keresztezése lenne, emeletes szerelvényekbõl áll. Hét fõvonala van, amit a térképeken világos- és sötétkékkel, Iilával, zölddel, ciklámennel, pirossal, sárgával jelölnek. Minden jelzés logikus, itt még a Pegazus kuncsaftjai sem tévedhetnek el.
Metróval majdnem mindenhová el lehet jutni. Nyomvonalát még bonyolultabbá teszi a szõlõfürtszerû öbölrendszer, folyópartok, melyek oly látványossá formázták ezt a vonzó világvárost.
A legszebb látvány az óceánt övezõ sávban fogad minket. A világoskék vonal végállomásán Cronullán, a Botanika-öböl pálmafákkal borított homokos partján, már igazi fürdõszezon van. A még kissé hideg sós hullámokban csak a zászlóval kijelölt helyeken szabad úszni, az állandó cápaveszély miatt. A hõmérséklet kellemes, 26 fokos, a nap ragyogóan süt – vigyázni kell, mert leéghet a bõrünk. A helyi rendõrség kedvenc sportja, arányérzékük próbája a parkolás ellenõrzése.
A járdához közel, azzal párhuzamosan kell leállni. Sokba kerülhet, ha az egyik kerék 15-20 centiméterrel is kijjebb áll, mint a másik.
S egy érdekesség: a teherautók, kamionok, de még a személyautók elsõ lökhárítójára is erõs rácsokat szerelnek. Ez a kenguruk új olimpiai számával függ össze. Sötét, zord skandináv éjeken felsorakoznak az utak szélén, és ha fényszóró közeleg, uzsgyi! Orosz rulett a’ la kenguru.
Sydney – Más szemmel
Az ausztrálok egyik meghatározó törekvése, hogy békében éljenek együtt az állat- és növényvilággal. Jellemzõ rájuk a szolidaritás. Az itt élõ magyarok mesélték, hogy a tiszai ciánszennyezés idején számtalan együtt érzõ telefont, gesztust kaptak. Nem véletlen, hogy az olimpiai faluban és környékén több mint százezer fát ültettek.
Apropó, fák. A turisták egyik kedvenc bevásárlóhelye a kínai negyed. Itt áll az a kétszáz éves kiszáradt eukaliptusz, melynek ágvégzõdéseit bearanyozták, Jelképéül az ausztrál-kínai kapcsolatoknak, a pozitív energiáknak és Jó szerencsének. Körülöttünk mintegy 400-450 eukaliptuszféle található.
A napi 16-18 órát alvó koalamackó, mely neve bennszülött nyelven “nem Ivó”-t jelent, ebbõl tizenkét fajtát fogyaszt, Az Influenzajárványok idején ezért is volt keresett a húsa, a benne levõ magas vitamin- és enzimkoncentráció miatt. A Darling Harbour-i olimpiai csarnoktól egy ugrásra építették fel Sydney kínai testvérvárosának ajándékát, a fallal körülvett “kínai kertet”. Sétaösvényei pagodák között, sziklák, tavirózsákkal borított tavak, vízesések mellett, kis hidakon át kanyarog. Mindenhol a szivárvány összes színében tobzódó virágok, sárga íriszek, mélybordó, rózsaszín, vörös rododendronbokrok, bimbózó magnóliafák.
A kontinensen rendkívül sok a szúnyog és a légy. Az ausztrálok sajátságos köszönésének Igen rosszindulatú magyarázata szerint ilyenkor is rendkívül praktikusan, kezükkel hessegetik a rovarokat.
