Kultúra, galéria, játék

To be or not to be, Europe?

mottó:
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is,
de az ő lelkében kárt vall?”
A morál a lélek esztétikája…
Por és hamu kavarog, táncol, dalol a szélben

Egy kis elméleti előkészítés után összeesküdtünk, mivel kíváncsiak voltunk, merre gurul a világ. És kölkeimmel elindultunk Svédhonba – kis helsingöri kitérővel – világot látni…

Már az indulás is izgalmas volt. Hamburg felé vezetve, gyakran állva az állandóan és mindenhol javított sztrádán barátunk hívott, hogy machetés támadás (Machete-Yielding Man Screams “Allahu Akbar” As He Kills One …) történt. Mivel ott foglaltunk szállást, azonnal hívtam a recepciós hölgyet, aki nevetve mondta, hogy semmi ilyesmi nem volt, nyugodtan menjünk, vár minket…

Igaz, a világ vezetőinek meetingje után, amikor jódolgukban szétverték a magukat és népüket legjobban gyűlölő haladó felső középosztály unatkozó gyermekei maguk helyett a város jó részét, pár gyilkolászás már se nem oszt, se nem szoroz. Vagy nem kerül be a hírekbe. Minek. Igaz, Karlsbad után az ember – tán a gyógyvíz hatása miatt is – sokkal toleránsabb.

Letérve a sztrádáról a gyönyörű magdeburgi dóm melletti szállónak használt szép antik épület mellett sétáló fiatal, erős testalkatú mohamedán férfiak egységei, szemben a gótikus falakon belül az okos és balga szüzek világhírű szoborcsoportjával – mint ahogy a katedrális oltára mögötti ember nagyságú mór katona szobra néz ádázan fegyverét markolva a nyugodtan álló királyszoborra…

Hamburgban (ahonnan a kitántorgók Amerikába induló hajói forró motorháztetején sütött húspogácsa, a hamburger származik), még a rendszerváltozás előtt üzleti úton jártam. Sosem felejtettem el a csodás téglából épült art deco épületeket, a forgalmat: de most nem hittem a szememnek. Már a sétálóutca környékét is ellepte az arab, és fekete invázió. A szálloda melletti hatalmas tér – közepén a Mária szoborral – úgy nézett ki, mint egy óriási toborzóiroda…

És szivárványos zászlók mindenhol, az erkélyeken, házakon, zászlórudakon: még jobban aláhúzva segítendő a németek népesedési problémáinak legütősebb megoldását… Úgy látszik, megtalálták a militarizmus csírájában való elfojtásának legjobb módszerét. Ausradieren. Előre láthatóan a franciák után a német néppel együtt.

Lübeckben (a Hanza szövetség vezetője volt közel félezer évig mintegy 220 várossal) az egyedülállóan gyönyörű reneszánsz városháza büszkén állja a „turisták” rohamát – gazdagon öltözött, izmos, erőteljes bevándorlók mindenhol, minden üzletben.

Flensburgon áthaladva Dániában Ribe városát, az egyik legrégebbi viking települést néztük meg először. Mint a japán szamurájnak a kard, vikingnek az volt a hajó. Roskildeban öt eredeti harci és kereskedelmi hajót láttunk: hasítással készített rendkívül vékony bordák, fantasztikus terhelhetőség, kis merülés, rendkívüli gyorsaság, amivel elérték jóval Kolumbusz Kristóf előtt Új-Funlandot is. Amit, mivel szőlőt találtak, Vinlandnak neveztek el.

Az európai művészet leggazdagabb csomópontjai, kultúrakapszulái a keresztény templomok, szerzetesházak, kolostorok, erődítmények. Ha fel akarunk térképezni, meg akarunk ismerni (amíg lehet) egy régiót, ezeket kell felkeresnünk. Így tettünk mi is. Odense Andersen szülőhelye, Odin lakhelye. A roskildei dóm, a Szent Brigitte kápolna, a kogei templom – tengeri csatában IV. Keresztély nem messze innen verte le a svéd armadát. Majd Helsingor, Hamlet vára, ahol Shakespeare sosem járt. Az esrumi ciszcerci kolostor.

A lejrei „vaskori” tábor, ahová egyre többen jelentkeznek elfeledett szakmák tanulására, lásd favágás, főzés…

A történelem lassú, ősi hullámzása. Aranykor, majd lassú vagy gyors pusztulás. A gazdag, fantasztikus középkor – az Egyház elvilágiasodása, majd a törvényszerű reformáció és ellenreformáció. A ragyogó emlékek lemeszelése, kidobása, pusztítása. Az ember által kimódolt, ég felé mutató csodák lassú összerakása és a gyors, tomboló pusztítás… Isten nevében leszámolni egymással és mindenkivel a Mammon nevében, aki a hatalmat, vagyont veszélyezteti, vagy még birtokolja… Pedig a halottas ingnek nincs zsebe.

Az Itáliából származó jezsuita argentin Ferenc ellenében – bár régen hinni akartam benne – vallás és vallás, Istenhit és Istenhit között sajna – hatásukat tekintve se – lehet egyenrangúságot, egyenlőségjelet tenni. Az üzenetek, ezek eredőjének, eljuttatásának technológiája, a „management” értékrendjének, moráljának, kultúrájának, történelemismeretének mélysége is perdöntő lett. Kezükbe kerültünk. Mert minden szerszám, eszköz, tudás annyit ér, amennyit használója tud vagy enged.

A monoteista vallások közül az iszlám tanításai jórészt az írás népei (zsidó, keresztény) tartalmakból táplálkoztak. Mohamednek a dzsihád hirdetése előtt csak párszáz híve volt – ezt is az Ótestamentumból merítette… Az emberiség, az Ember virágzása pedig csakis Krisztus követésén alapulhatna – aki a törzsi szemlélet, a „törzsön kívüliek kiszorítása, átverése” hozzáállást feloldotta a Szeretet jegyében. Mert a makacs tények sose zavarják meg tisztánlátásunkat.

„Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet. Az emberiség azon kudarca után, hogy irányította és felhasználta az Univerzum többi forrásait, amelyek végül ellene fordultak, igen sürgető lenne egy másfajta energiaforrásból töltekezni. Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz. …A szeretet Isten és Isten a szeretet.” (A. Einstein egy levele)

Brémában a csodás városháza is a Hanza szövetség gazdagságát hirdeti. A sétáló utcában választási plakátok állnak: Schulz a nyócelemisek biztonságával támogatja a városi jelöltet. Nocsak! Vastag filctollal valakik nagyon csúnya rasszista jelzőt firkáltak rá, mint Merkel bérencére.

A jól megtervezett invázió kommunikációs blabláitól még egy elefánt is felborulna – de a bankok által a gazdasági migránsok millióinak adható soha vissza nem fizető államilag garantált hitelek nullái még PC jükre sem férhetnek ki… Pedig a negyedik ipari forradalom felforgat gyorsabban mindent, mint amit eddig hittünk.

Hatalmas a profitnyomás az Ember boldog (?) állattá válása irányába. A nagy átverés. A gyarmatosítás tudattalanja a saját farkába harap. A profithajhászás mindent lenulláz. „A vagyon folyamatos üldözése csak egy önmagából kifordult személyt hoz létre belőlünk, amilyen én is vagyok. Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat. Az életem során megszerzett vagyont nem vihetem magammal. Amit magammal vihetek, az csak a szeretet által kiváltott emlékek. Ez az igazi gazdagság, mely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad. A szeretet ezer mérföldeket képes utazni. Így az életben nincsenek határok. Menj, ahova akarsz. Érd el a magasságot, amit el akarsz érni. Minden ott van a szívedben és a kezeidben.” (Steve Jobs utolsó levele)

A gépek, számítógépek egyre gyorsabban átveszik az ember munkáját, az élőmunkaerőigény zuhan. Idén a számítógép megverte a legjobb Go (japán logikai játék) versenyzőt, tíz évvel hamarabb, mint amikorra prognosztizálták. Az USA-ban a fiatal jogászok nehezen tudnak álláshoz jutni : az IBM Watson segítségével az ember pillanatokon belül 90% pontosságú jogi tanácsokhoz juthat, miközben az élő ember szolgáltatta jogi tanácsok pontossága csupán 70 %. A következő 5-10 évben a szoftverek tönkre fogják tenni a hagyományos iparágakat. De kell a munkaerő Európába, harsogják… Sietniük kell a pusztítás, genetikai keveredés sátáni terveihez. Közben okos házaikból már kirúgtak páros lábbal mindenkit. És az EU vezetői nagy részének nincs is gyermeke…

Korrekt nemzetközi tudósok társadalmi, gazdasági elemzései alapján az Unió Afrika színvonalára süllyed majd le, ez csak idő kérdése. A versenytárs tönkretétele, a felette való uralkodás mohósága előreláthatóan a vákuum következtében is elindítja azt a végső háborút, ami elpusztít majd mindent és mindenkit. Lépésről lépésre, lassan… Ember voltunk hanyatlása… Az első ajtón 12 000, majd nagy csindadrattával „ most csak 40 000 migráns beengedése az ötszázmilliós EU –ba, amit az elbír”, a cselédbejárón pedig lábujjhegyen pontos terv szerint csendben beslisszoltatni ötmilliót, majd újra ötmilliót, gyorsan, akiket soha nem tudnak kitoloncolni. Osztán újra és újra a vendégeket szétosztatni, vagy ha nem megy, dokumentumokkal és csatolt pénzmaggal a józan paraszti eszüket megőrző „rasszistákhoz, fasisztákhoz” irányítani. „Csak a kezünket ne figyeljétek. Csak azt, amit mondunk. Megválasztottatok, megérdemlitek, mert hisztek szavainknak.” Sadiq Khan London 2017: „ A terror a nagyvárosi élet része ”. Alea iacta est.

Szerencsétlenségünkre Krisztus igaz követése egyre erősebb korlát az egyre alacsonyabb értékrendű versenyben a game over-ig.

De érdemes utánakeresni Hochwälder, Fritz: Das heilige Experiment – Szent kísérlet, Thália színház, 1982 darabjának is …

„Mert lehet-e Európát kifelé várként védeni, belülről pedig szétrohasztani hagyni? A vektoranalízis szerint aligha. A kereszténység, a család, a morál, a kultúra, a sokszínű nemzetállamok legyalulása, a morális rothadás, az alacsony értékrend, az ebből eredő félelem, a félelem döntéseket torzító hatása, a profitnyomás, a tőke koncentrációja és centralizációja mint centrifugális erő szétfeszíti a centripetális külső védelmi törekvéseket. Annak fel nem ismerése, hogy a habzsolás boldogtalanná tesz. És eredő vektorként Európa keresztény és zsidó honpolgárait odadobják ismét az enyészetnek, mint Auswitzban (vasútpályák bombázásának tiltása stb.), vagy a második világháborúban Palesztinába hajón menekülő tízezrek eltérítését és szétlövését, elsüllyesztését angol cirkálókkal.

Ne reménykedjetek.

Ábrahám és Izsák. Izsák, Jákob és Ézsau története. Az áldozatok kiáltó vére.

Goethe intelme: akinek értékei vannak, törekedjen megvédésére. Még van, maradt, érdemes mit védenünk a csupasz életünkön, a kapu és slusszkulcsunkon kívül? Ki – ki döntse el kényelmes fotelében vagy kemény fasámliján.”

Malmöbe már nem is volt kedvünk átmenni…

Dr Erent Gábor
accademico di classe MILANO