Mottó:
“Komp ország, komp ország, komp ország,
Miért hazudták, hogy a komp híd
Minékünk váltig azt mondták, itt Európa van”
Ady Endre: Ismeretlen Corvin Kódex margójára (1905)”Mi mindig mindenrõl elkésünkKésõ az álmunk, a sikerünk”Ady Endre: Akik mindig elkésnek (1907)”A kispolgárságtól való irtózás kispolgári dolog”Jules Renard: NaplóA gazdaságtörténet kutatói számára – többek között a pénzügyi-biztosítási területen – ínyencfalatot jelenthet a kelet-közép európai országok, különösen Magyarország 1990 utáni históriája. Természetesen eme idõpont – mint a legtöbb évszám – csak egy bonyolult folyamat felgyorsulását jelenti, mint rendszerváltozás politikai, képviseleti mérföldköve. Érdeklõdésre tarthat számot annak elemzése is, miért használjuk gyakran hazánkban az “európaiság” szlogent, és igazából mit takar ez a kifejezés akár most, akár az ókort követõen, vagy Montesqiue idején, aki felsorolta mindazon érveket, ami Európát jelentette számára (kitûnõen szerepeltette a magyar nemességet e kérdéskörben).
“Európa védõbástyája”-ként, melyet szintén sûrûn emlegetünk, elcsodálkozhatunk azon, hogy e címre a történelem során a horvátok, szerbek, törökök, oroszok, sõt a tatár birodalom is igényt tartott. Az “Európa” fogalom tartalmát, lényegét tekintve állandó változáson ment és megy át, különös tekintettel a kultúrára, az életszínvonalra, nem is beszélve a szociológiai, pszichológiai tényezõkrõl. A kissé homályos szempontrendszerek alapján hazánk külsõ megítélését nagyban rontották az I. világháború és az azt követõ évek. Érdemi javulás csak 1956-ban következett be, amit tovább erõsített a német egyesítésben és a reformfolyamatokban betöltött katalizáló szerepünk. De mirõl is van szó Magyarország belsõ társadalmi struktúráját vizsgálva? A késõ kádári gazdaságpolitika – geopolitikai mozgástere lehetõségeinek foglyaként – egyre tudatosabban törekedett a hazai polgárosodás erõsítésére. Természetesen anyagi bázisát és korlátait tekintve a társadalom nagy egésze számára ez a szint csakis a kispolgári életvitel lehetne: gondoljunk csak a kis telkeken épülõ, a domboldalakat ellepõ szerszámkamrácskákra, a nélkülözhetetlen, kommersz fogyasztási cikkek “státuszszimbólummá” válására. De a folyamat lassúsága egyben azt is jelentette, hogy a rendszerváltozás után igazán nem volt egyetlen olyan tehetõs réteg sem, amely meghatározó mértékben, tevõlegesen, nagy gyakorlattal és rutinnal igazi tulajdonosként részt vehetett volna az addig állam által birtokolt, az állampolgárok közös tulajdonát képezõ koncentrált vertikumok, nagyvállalatok, infrastruktúra stb. privatizációjában. Ennek következtében is – a magyar történelemben megszokott – két rossz közötti választás lehetõségét jelentette a különféle technikák bevezetése, mint az MRP, az Egzisztencia hiteles, a részletfizetés, a befektetõi kezdeményezésû, az aktív, a spontán, az elõprivatizáció stb. módszer.Még inkább így volt ez a pénzügyi, biztosítási piac területén. Olyan nagyságrendû tõkével, mellyel ezeket magánosítani vagy pedig megalapítani lehetett és lehet (alaptõke, biztonsági tõke, organizációs tõkeszükséglet stb.) – még konzorciumok megszervezésével is – nem sokan rendelkeznek és rendelkeztek.
Igaz, az a megállapítás is fontos, hogy – a fentiek következtében is – mivel az európai pénzügyi nagy hálózatok uralják a magyar pénzügyi, biztosítási piacot, tehát Európa itt van nálunk. És a szlogen itt különösen izgalmasság válik: Európába megyünk. Több kérdés vetõdik fel bennünk: milyen ez az Európa, mit tudunk és kívánunk átvenni tõle, milyen lesz, amikorra legjelentõsebb szervezetei (EU, NATO) befogadnak minket, és fõleg milyenek leszünk mi akkor? Társadalmi, gazdasági, politikai történelmünk során gyakran értek, érnek bennünket sokkhatások. Ennek egyik fõ oka a magyar polgárosodás folyamatának túl gyakori szétzúzása, hisztérikus görbe szerinti alakulása. Ezért az egyik fõ kérdés: polgárrá válásunk folyamatának segítése. Ez kapcsolódásunk fundamentumát jelenti – nem mindegy, mennyire széleskörû, mennyire szélsõséges. A jelenlegi helyzetben lehet-e Európát “importálva” a polgárosodás megerõsödésének folyamatát alapvetõen megváltoztatni? Eddigi tapasztalatok szerint önmagában nem. Szükség van ugyanis arra a kulturális háttérre, azokra a társadalmi gazdasági területeken erõsödõ önszervezõdésekre, melyek befogadhatóvá, emészthetõvé teszik az “európai gondolatot”. És itt nehogy szûkebb rétegek magas szellemi-kulturális színvonaláról induljunk ki: szakmai kultúránkat is vizsgálva életveszélyes dolog lenne megfeledkezni identitásunk megfelelõ erõsítésérõl. Ezért késztet csodálkozásra a nemzeti-nemzetközi szembeállítás, hiszen a világ csakis úgy lehet változásra képes, erõs, a kihívásokra jó választ adó, ha sokszínû, országaink nemzeti jegyei erõsek, kultúrája gazdag.Magyarországon ugyanez a kérdés a fontos: nemzeti kultúránk (melybe szakmai kultúránk is beletartozik). Identitásunk ereje tehet képessé bennünket arra, hogy befogadjuk Európa szellemét, intézményrendszerét – és válogathassunk, szelektáljunk, hogy a sokszínûségbõl mely elemeket választva erõsítsük magunkat Európa érdekében. Felvetõdik a kérdés, hogy a pénzügyi, biztosítási terület szigorúan vett szakmai kultúrája hogyan fejleszthetõ, alakítható. És itt ismét beleütközünk a polgári alapokon régóta önszervezõdõ, mûködõ pénzügyi, biztosítási intézményrendszerek hiányába. Az áhított Európát vizsgálva ugyanis országonként a több, mint ötven, száz éve kialakult nemzeti pénzügyi, biztosítási szektor – velünk ellentétben – mindenhol erõs alapokkal, komoly részaránnyal rendelkezik.
Véleményünk szerint pedig csakis ilyen módon mélyülhet el, válhat széleskörûvé a pénzügyi biztosítási kultúra, bár a nyugat-európai országokkal szemben erre elenyészõen kevés idõ áll rendelkezésünkre. És ezekre az alapokra helyezve, természetesen megfelelõ arányukat tükrözve válhat igazán mûködõképessé a hozzánk beépülõ külföldi intézményrendszer is. Ennek érdekében viszont törvényhozásnak, az államigazgatásnak, a gazdaságpolitikának tudatosan segítenie kell a hazai polgárosodással párhuzamosan azokat a folyamatokat, melyek biztosítják a pénzügyi, biztosítási intézményrendszerek polgárosodását is. Jól példázza ezt a tudatos, összehangolt munkát a mezõgazdasági nonprofit biztosító egyesületek megszervezése, hálózatuk és érdekképviseletük kialakítása. De miért érdekes a vidék, a mezõgazdaság e folyamat vizsgálatakor?Egyre több tanulmány, elemzés támasztja alá, hogy a mezõgazdaság, a vidék, a falu modernizációján keresztül vezet az út az ország mûködésének gyorsításához. Sokan beszélnek modernizációról: leegyszerûsítve azt jelenti, hogy Magyarországon az itt élõ polgárok legszélesebb rétegei élhessenek a jelenkor adta társadalmi gazdasági fejlettség adta lehetõségeknek megfelelõen, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a társadalom folyamatos fejlõdésre képes. Komperatív elõnyeinket látva egyértelmû, hogy jóval a nemzetközileg szükséges átlagos munkaráfordítás alatt tudunk termelni ízanyagban, minõségben kiváló termékeket. Nagyon nagy veszteség lenne az ország számára, hogy rossz kompromisszumok születése eredményeként leépítenénk mezõgazdasági, élelmiszeripari kapacitásainkat az Európához való csatlakozás “érdekében”, miközben az Unió országai a költségvetésük nagy részét kitevõ mezõgazdasági támogatásuk kiépítésére fognak kényszerülni az ipari lobby erõs nyomására. (Gondoljunk csak például a német munkanélküliség II. világháború elõtti mértéket meghaladó növekedésére, stb.) Akkor elmondhatjuk majd magunkról: “bolond gazdaasszonynak üres a kamrája”. Ismertek az ellenérvek is: az itt megtermelt GDP nagysága, a foglalkoztatott létszám alacsony aránya stb. De akkor ismét elfeledkezünk gazdasági, társadalmi lehetõségeink, a vidék, az élelmiszertermelés
és a népességmegtartó képességek hazai bonyolult kapcsolatáról, komperatív elõnyeinkrõl. A pénzügyi biztosítási területen belül nem elhanyagolható, és egyre jelentõsebb szerepet tölt a biztosítás. A fejlett európai országokban a parasztság már 80-100 éve megteremtette az alapjait saját biztonságának általában önálló “gründolás” szervezõdés formájában tette meg az elsõ lépéseket. Ezekbõl fejlõdtek ki a napjaink nagy nemzeti biztosító társaságai (ABB Belgium, Gruepama Franciaország, Muled Anglia, Raiffeisen Versietzerungs). Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy ez a fejlõdés szerves része volt több száz éves polgárosodás folyamatának. Nemzetközi vizsgálatok szerint a biztosítási munka megítélése a világban – annak ellenére, hogy a polgári életben a különbözõ társadalmi, gazdasági folyamatokban meghatározó szerepet tölt be – meglehetõsen negatív. A vidéki Magyarországon különösen így van ez, mivel például a mezõgazdasági biztosítás (a biztosítási bevételek és térítések) hosszú idei az elvonások-támogatások rendszerének szerves része volt. Ugyancsak rontja a megítélést a monopolhelyzet a 90-es évek végéig való megléte, annak következményei is. Magyarországon 1996-ban mintegy 411 szervezet (részvénytársaság, szövetkezet, egyesület) foglalkozott biztosítással, éves díjbevételük mintegy 150 milliárd forint. Jelzi e szektor fontosságát, hogy a külföldi tulajdon aránya eléri a 85 – 89%-ot. Az egyre több biztosító társaság létrejötte, a versenyhelyzet kikényszerítette és kikényszeríti a biztosítási kultúra fejlõdését is. A mezõgazdaságban a károkat három fõ szempontból csoportosíthatjuk: – biztosítható – nehezen biztosítható – nem biztosíthatókárokra. Jelenleg 6 biztosító társaság foglalkozik mezõgazdasági biztosítással. A profit biztosító társaságok fõleg a biztosítható károkra (pl. tûz, jég), valamint a nehezen biztosítható károkra fordították figyelmüket (pl. téli fagy).
A nem biztosítható károkat a világ civilizált országaiban ún. katasztrófa alapokból kívánják kézben tartani. Hazánkban a mezõgazdasági biztosításokra fordított összeg alakulása lesújtó képet mutat: 1986-ban folyó áron 4.3 Mrd Ft-ot, 1995-ben 1.5 Mrd Ft-ot fizettek a termelõk növény, illetve állatbiztosításokra. 1990-ben a fenti folyamatokat elemezve és felismerve látogatást tettem a belgiumi ABB biztosító társaságnál, amely a Belga Parasztszövetség és az ország egyik legnagyobb biztosítója. A kölcsönös érdeklõdést követõen megkezdtük a munkát egy profit biztosító, a késõbbi Argosz felépítése érdekében. A megvalósíthatósági tanulmány során egyértelmûvé vált számunkra, hogy a már felsorolt okok miatt a nehezen biztosítható károkra is megoldást kell találnunk, olyan megoldást, amely olcsóbb lehetõségeket teremet és egyben nagyobb kontrollt is jelent a termelõk, szövetkezetek számára. Ez a megoldás a nonprofit biztosító egyesületek jogi-közgazdasági keretének kidolgozása, a mûködés szempontrendszereinek prognosztizálása, rögzítése. Helyzetünket nehezítette, hogy mûködõ, kidolgozott megoldások a növénytermesztésben hazánk történetében nem voltak, ezért külföldi példák elemzésébõl kellett az “étlapot” összeállítanunk. Ugyancsak gondot okozott a szolidaritás, a szövetkezés elvének gyakorlatának újbóli rögzítése a termelõk körében. A jogi, mûködési keretek, lehetõségek szempontjából nagy jelentõsége volt az 1995. Novemberében elfogadott Biztosítási Törvénynek. A nonprofit mezõgazdasági biztosító egyesületek mûködését segítendõ közös munkával, hatpárti egyetértéssel a Parlament elfogadta javaslatainkat, amely lényegét tekintve a biztonsági tõke, organizációs tõke valamint a viszontbiztosítás mértékének olyan arányát javasolta, melyet az alacsony jövedelemmel rendelkezõ termelõk, szövetkezõk meg tudnak teremteni. Ugyancsak fontos támaszt jelentett, hogy az államigazgatás kiemelten kezeli a gazdálkodás polgárosodó területeit, így a Pénzügyminisztérium, Földmûvelésügyi Minisztérium célzott támogatásokkal segítette és segíti a termelõk, szövetkezõk nonprofit szakosított biztosító egyesületei alaptõkéjének megteremtését.
Fontos az is, hogy a növénytermesztés területén a jelenlegi 30%-os biztosítási díj-visszatérítés szintén vonatkozik a termelõk, szövetkezõk által alapított egyesületekre.De mi is az egyesület? Az Egyesület létrehozásához minimum két jogi és/vagy nem jogi személy, minimálisan 500.000 Ft biztonsági és 100.000 Ft organizációs tõke szükséges. Az állam az alaptõke kétharmad részével, de maximálisan félmillió forinttal támogatja a termelõket. Mivel – többek között – az Egyesület mûködtetési költségei minimálisak, a kárelbírálásnál a tagok nagyon szigorú kontrollja érvényesül, alaposan odafigyelnek a technológiai fegyelemre, ezért ez a biztosítási forma jóval kedvezõbb lehetõségeket nyújt a nehezen biztosítható mezõgazdasági károk esetében. Az Egyesület a tagok saját “biztosító társasága”, amely kedvezõ káralakulás esetén tartalékot képez, illetve az eredmény egy részét visszajuttatja a tagokhoz. A gazdasági folyamatok e kis szegmensében megtanulták, mi a kockázat ára, milyen pszichológiai, szociológiai folyamatokat kel “közgazdaságosítanunk”, tekintettel az “i” faktorra is: azaz kialakítanunk a megtartás, önrész, viszontbiztosítás, ellenõrzés stb. komplex rendszerét.A megfelelõ kártérítési szolgáltatás, esetleges katasztrófák kivédése érdekében az Egyesület az Argosz Rt. viszontbiztosítója. Célunk annak a megalakulásától fogva vallott “küldetésnek” a tudatosítása, hogy biztosítási alapon segítséget kívánunk nyújtani a vidéken élõk, a mezõgazdaságban dolgozók számára. Ugyanakkor természetesnek tartjuk, hogy az egyesületi tagok profit biztosításaikat szintén nálunk kötik meg.Milyen gyakorlati tanácsok adhatók a megszervezéshez?1. Érdekképviseletek, fogékony termelõk, szaktanácsadók, akik megismerték a biztosítási egyesület lényégét, elõnyeit, részletekbe menõen ismertetik azt egy-egy térség tagjainak. Ha a leendõ tagok meg akarják szervezni az egyesületet, szándéknyilatkozatot kell kitölteniük és maximum 3 fõt meg kell bízniuk képviseletükkel.
2. A szándéknyilatkozat alapján az Argosz szakemberei megtárgyalják a képviselõkkel az alapszabályt, a szervezeti és mûködési szabályzatot, a terméket és a kockázatokat.3. A díjkalkulációhoz az egyesület tagjainak ki kell tölteniük egy adatlapot az elmúlt évek kárairól, amely alapja a díjképzésnek. 4. Valamennyi dokumentum alapján az Egyesület alakuló közgyûlést tart a hivatalos jogi kötelezettségek betartásával. Megtárgyalják és elfogadják az alapszabályt, SZMSZ-t, és megválasztják a tisztségviselõket.5. A biztosítási törvény alapján igazolják az alapító tõke meglétét. Az induló vagyonhoz történõ hozzájárulást, a tagdíjbefizetést az egyesület titkára intézi.6. Az egyesület tisztségviselõi beadják a kérvényüket az alapszabályt mellékelve az illetékes megyei bíróságra az egyesület bejegyzése érdekében.7. Az Argosz szakembereivel együttmûködve elkészítik az üzleti tervet és a teljes dokumentációt. Kérvényükkel együtt aláírva beadják azt az Állami Biztosításfelügyelthez.8. A megyei bírósági bejegyzéssel és az ÁBF engedélyezésével egyidõben a tisztségviselõk megnyitják a számlát, bejegyeztetik az adószámot, elkészítik a bélyegzõt, valamint elvégzik az egyéb adminisztrációs feladatokat.9. A bírósági bejegyzést és a felügyeleti határozatot követõen meg kell igényelni az állami támogatást a rendeletben elõírtak szerint.10. Fel kell készülniük a biztosítási adatok felvételére (tenyészérték, állatérték biztosítási díj, kockázatelbírálási szempontok stb.) Ebben is segítenek az Argosz szakemberei.11. Valamennyi tag a hatóságok által jóváhagyott, illetõleg korrigált dokumentációt a titkártól kapja meg.12. A szakértõi bizottságot felkészítjük, akik õrködnek az Egyesület tagjainak kárelõfordulásakor az egységes elvû és szabályos kárrendezésen.13. A tagok adatközlését követõen az egyesület tisztségviselõi megkötik a viszontbiztosítási szerzõdést, majd az egyesület teljesíti a díjfizetést.
14. Az adatközlési és a kárjegyzõkönyvi dokumentációkból 1-1 példányt az Egyesület átad az Argosz Biztosítónak.15. Az Argosz az elõtte leszögezett alapelvek szerint saját kárszakértõt küldhet a károk megítéléshez.Az Argosz a viszontbiztosításban vállalt kártérítést teljesíti, év végén elszámol és ha e eredmény képzõdik, annak meghatározott részét visszautalja az Egyesületnek. Az Egyesület titkár az év végén beszámolót készít és a könyvelõvel elkészítteti a mérlegbeszámolót, ezt követõen közgyûlésen megvitatják az elmúlt évet, és meghatározzák a teendõket.1996. évben 13 egyesület folytatott biztosítási tevékenységet. Közülük 9 növénybiztosítással, 2 állatbiztosítással, 1 vegyesen növény- és állatbiztosítással és 1 vad- gépjármû felelõsségbiztosítással foglalkozott. A növénybiztosításban 67000 ha területen közel 5 Mrd forint értéket védve tûz-, jég-, vihar- és homokveréskárra vállaltak kockázatot az egyesületek. Többségük az átlagos szántóföldi kultúrákat biztosították, két egyesület egy-egy növényt (dohányt, fûszerpaprikát) biztosított. Míg kárhányaduk 1995-ben 53%-os volt, 1996-ban fõleg a baranyai június 20-21-ei jégesõk miatt meghaladták a 120%-ot. Az egyesületek közül 3-nál nem volt, 1-nél jelentéktelen kár keletkezett. A viszontbiztosítási védelem nélkülözhetetlenségére ez az év jó gyakorlati példát adott a Baranyai Egyesületnél, ahol a korábbi években felhalmozott tartalékok és az esedékes díjak nem adtak volna elegendõ fedezetet a kártérítések kifizetésére, ha nem lett volna viszontbiztosítás. A viszontbiztosító – mivel 50%-os kárhányad fölött progresszíven visszaoszt a biztosítási díjból – 8 egyesület részére a befizetett VB díj átlagosan 23%-át térítette vissza, a teljesen kármentes egyesületek a VB díj 50%-át kapták meg. Állatbiztosításban az elõzõ évhez viszonyítva nem történt jelentõs változás. Változatlanul három egyesülésben összesen 8099 szarvasmarhát, 225 tenyészsertést és 14 lovat biztosítottak a tagok 362.2 M Ft értékben. A károk alakulása egyesületenként is, tagonként is szóródást mutat. Leggyakoribb károk az elsõ-
sorban takarmányozási hibára (vagy gondozói figyelmetlenségre, fegyelmezetlenségre) visszavezethetõ ellési bénulás, ketózis, zsír-máj szindróma, májelfajulás voltak. Sok esetben találkoztunk közvetlen ellési problémával is. Vad- és gépjármû felelõsségbiztosítással foglalkozó egyesületeknél 1996-ban a költségek, és a függõ károk pontosabb ismerete alapján díjkorrekciót hajtottak végre a tagok közötti szolidaritás megvalósításával. 1996. évben a kárdarabszám az elõzõ évi 109 db-ról 98 db-re csökkent. A kárrendezési bizottság hatékonyan dolgozott a károk magítélésénél. Az egyesületek kárhányada az elõzõ évhez képest kismértékben javult, a függõ károk volumene közel hasonló mértékû, mint az elõzõ évben volt. 1996-ben a 13 egyesület összesített kárhányada 110,7% volt. A kockázatkiegyenlítõdés térbeli, idõbeli és az egyesületek nagyságrendi hatásának nagy szerepe van a mezõgazdasági biztosításoknál, csakúgy, mint a magalapozott díjkivetésnek, díjkövetésnek, és a kárkontrollnak. 1997-ben már 23 nonprofit biztosító egyesület kezdte meg mûködését, közel 10 milliárd forint értéket védve. Hazánkban a polgárosodás jelenlegi szakasza egyidõben történik az intézményrendszerek, a közgazdasági, jogi szabályozórendszer alakításával, fejlesztésével. A magyarországi vidéki réteg a falvakban, kisvárosokban élõk gazdasági, kulturális megerõsödése e folyamat fundamentuma. A pénzügyi biztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítási egyesületek létrehozása sikertörténet. Sikertörténete a polgárosodásnak, a biztosítási kultúra terjesztésének. Cáfolja mindazokat, akik ma Magyarországon nem hisznek a szövetkezésben, a munkamegosztásban, a szellemi értékek koncentrációjában. Ellentmond azoknak, akik nem bíznak a nemzetközi mûködési tapasztalatok honosítási lehetõségeiben, akik hiányolják a stratégiai gondolkozást, és a vegyesvállalatok esetében mindenkor komprádor burzsoáziáról beszélnek.