A “klónkor” kezdetén különösen érdemes a hamisítással foglalkozni. Természetesen mint témával és nem mint tevékenységgeI!
A festmények hamisítása a leggyakoribb. Rengeteg Scheiber, Kádár jelzésû pasztell jelent meg a piacon, eredeti krétával.
A mûvészeti alkotás gyûjtése szorosan összefügg a polgári fejlõdéssel: a társadalom anyagi megerõsödése egyre szélesebb körben tette lehetõvé a mûalkotások beszerzését, felhasználását.A mûvészi hajlam, a harmónia iránti vágyódás az emberi szellem történetében azt bizonyítja, hogy nemcsak értelmünk, hanem hangulatunk, kedélyünk is van.
A legnagyobb biztonságot az aukciókon, galériákban vásárlás jelenti
Az a polgár, aki számára a mûvészet megrendülés, hétköznapi ünnep, jövedelme egyre nagyobb részét fordította az “önmagáért való” és a “hasznos”, a képzõ- és iparmûvészet alkotásainak gyûjtésére, felhasználására. A lakás, a színház, az étkezés, a divat; a hobbik – megannyi lehetõség az élet harmonikusabbá tételére. Ugyanakkor a gyûjtõ mindig ki volt szolgáltatva a hamisítóknak: és természetesen mindig azt hamisították, amire a legnagyobb kereslet volt a piacon. Kép, üveg, ezüst, ékszer, szobor, bútor: a készítésük nem jelent akadályt.
“A mûveket úgy szállítják, mint a Ruhr-vidékrõl a szenet: Hölderlin Himnuszát a hadjárat során zsákba rakták, mint a tisztítószereket.” – Neidegger. A mûalkotás eredete
Láthatjuk például, mennyi Scheiber, Kádár jelzésû pasztell jelent meg a piacon, eredeti krétával. Igen, ma a festmények hamisítása a leggyakoribb; nem is csoda, ha a kiemelkedõ magyar mesterek képeinek áralakulását vizsgáljuk. A legmagasabb leütési ár egy képért 1992-ben egymillió, 1996-ban pedig már 12 millió forint volt! A tíz legjobb áron elkelt kép leütési átlagára a hazai aukciókon 1992-ben közel 710 ezer, 1994-ben 2,3 millió, 1996ban 4,3 millió forintra jött ki.
Több jó nevû festõnk van, aki iskolája tanítványai által festett vásznakat látta el saját kézjegyével
A legnagyobb biztonságot az aukciókon, galériákban vásárlás jelenti. Igaz, egyre többször figyelhetõ meg, hogy õk sem foglalnak egyértelmûen állást a mûtárgy valódiságával, eredetével kapcsolatban. (“X.Y. szignóval jelzett”, vagy “X.Y-nak tulajdonított” megjegyzések találhatók a mûtárgykatalógusokban.). De akkor ki és mi döntheti el a régiség eredetiségét? Bármennyire furcsa, de a mûértõ “orra”, megérzése, tapasztalata. Néhány évvel ezelõtt véleményt kértek egy kitûnõ expresszionista képrõl: a vászon, a vakráma, a keret eredetinek tûnt. Az olajfesték állapota, repedései korhûek voltak. A szignót UV-lámpával vizsgálva minden rendben lévõnek látszott. (Az UV-lámpa sötétben kiemeli a képre késõbb ráfestett szignót vagy más javításokat.) De valami mégsem stimmelt. Alaposabban megvizsgálva a vakráma összeillesztéseit frissnek tûnõ beavatkozás nyoma látszott, amit nem tüntetett el az antikolás. Megkaparva a kép szélén a festéket, egy gyenge minõségû kép színei tûntek elõ. Világos: valaki idõt nem kímélve egy korabeli rossz képre festette rá a kiváló hamisítványt, a szignóval együtt, majd sütõben “megsütötte”, a korhû hajszálrepedések megjelenése érdekében. A kép ára a munka és az alapanyag értékét figyelembe véve nevetségesen alacsony volt: csakis tõlünk keletre élõ, rendkívül jókezû hamisító dolgozhatott ilyen csekély áron.
“Furcsa ember Ön! Még érdeklõdik a mûvészetek iránt? A mai korhoz nem illik e vonzalom. A mûvészek és barátaik kihalóban lévõ állatfajnak tûnnek. Az emberek létüket anyagilag szeretnék javítani: de hol a lélek mosolya a lakásokon és berendezésükön, a gondolat és érzelem bûvölete, a természetbe hatoló szellem gyönyörûsége?” – Auguste Rodin: Beszélgetések a mûvészetrõl
De, hogy a kérdést bonyolítsuk, volt több olyan jó nevû festõnk is, aki esetenként iskolája tanítványai által festett vásznakat látta el saját kézjegyével. A Magyar Nemzeti Galériában is lehet szakvéleményt kérni az adott tárgyról. A nagyobb galériák általában garanciát vállalnak az általuk eladott régiségekre.Természetesen – fõleg a XVIII. század óta – hamisítják a bútorokat is: eredeti faanyagokat, bútorelemeket felhasználva, a megfelelõ érettséget például trágyába elásással elérve, sõt, nagyszórású vadászpuskával, apró szemû söréttel belelõve utánozzák a szú rágását. De beszélhetünk a Romániában gyártott több rétegû Gallé- (üveg-) hamisítványokról is. A készítõik annyira ügyesek, hogy vegyelemzés nélkül egyes daraboknál csakis az apró kopásokból, a talpon lévõ finom karcolásokból lehet következtetni az eredetiségre. Ugyanúgy elönti néha a piacot a jól-rosszul antikolt bronz szobormásolatok sora. A patinából a szakértõ gyorsan el tudja dönteni a tárgy korát, valódiságát.
Zseniális kezû ékszerészek külföldön egyedileg gyártják, illetve “egészítik ki” a híres század eleji ékszergyárak kollekcióit a megkülönböztetésük sokszor csak az alkalmazott technológiák, el járások, szerszámok ismeretének segítségével lehet. Így bukott le az az osztrák beadó, aki gyönyörû, bécsi mesterjelû barokk gyertyatartópárt szándékozott eladni Budapesten.
A remek darab vizsgálatakor azonban kiderült, hogy nem kézzel, apró kalapácsütésekkel “húzták fel” az ezüstlemezt, hanem préselték, amit abban a korban egy ilyen tárgyon nem igazán alkalmaztak.A hamis tárgyak eladásánál nagyon sok módszer ismert, az ócskapiactól az egyéni csõbehúzásig.Az egyik legszellemesebb átverés az, hogy komplett hagyatékot hirdetnek meg és adnak el. A lakás kevésbé feltûnõ részén viszont a sok kacat közé helyeznek egy látszólag tökéletes hamisítványt, ami elvileg milliókat érne. A vevõ, hogy megkaphassa, jó áron megveszi az egész hóbelevancot, alaposvizsgálat nélkül, nehogy gyanút keltsen a vélt örökösben. A szerzõdés aláírása és fizetés után azonban csak a falba verheti a fejét. o
CASH FLOW 97/5 99