Egyre többen belátják, hogy katasztrófa bekövetkeztekor az államtól nem várhatnak segítséget
Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a csodavárásra, és a történések kimenetelét elõszeretettel bízzuk a véletlenre, pedig a természet néha kegyetlen dolgokat mûvel, és csapásaival beláthatatlan károkat okoz, fõként a mezõgazdaságból élõknek. Tisztában vannak ezzel az érintettek is, ezért egyre-másra alakítják nonprofit mezõgazdasági biztosító egyesületeiket. Jelenleg már 23 mûködik az országban.
Pintér Csilla
A fejlett nyugati országok parasztsága már 80-100 éve megteremtette saját biztonsága alapjait, amelyekhez általában önálló nonprofit szervezõdés formájában tette meg az elsõ lépéseket. Ezekbõl fejlõdtek ki napjaink olyan nagy biztosítótársaságai, mint például a belga ABB, a francia Groupama vagy az angol NFU Mutual. Az egyre szaporodó hazai biztosítótársaságok mûködése, a versenyhelyzet nálunk is kikényszeríti a biztosítási kultúra fejlõdését.
Takarékoskodó átmenet
A mezõgazdaságban különbséget tesznek biztosítható, nehezen biztosítható és nem biztosítható károk között. A profitbiztosító társaságok fõleg a biztosítható (így például tûz, víz, jég okozta) károkra, illetve a nehezen biztosítható károkra (mint például a téli fagy)fordítják a figyelmüket. A nem biztosítható károkat a világ civilizált országaiban úgynevezett katasztrófaalapokkal ellensúlyozzák.
Hazánkban a mezõgazdasági biztosításokra fordított összeg alakulása elgondolkodtató. Míg ugyanis 1986-ban folyó áron 4,3 milliárd forintot, 1995-ben csupán 1,5 milliárdot fizettek a termelõk növény-, illetve állatbiztosításra. És nem azért, mert csökkent a biztosítási díjak összege.Ahogy egyre drágább lett a megélhetés, ahogy emelkedtek a termelési költségek, a gazdálkodók leginkább a biztosítási díjakon kezdtek takarékoskodni. Ilyen folyamat közepette alakult meg profitbiztosítóként 1992-ben az Argosz Biztosító Rt., amely részvényesei között tudhatja az országukban legerõsebb csoportokhoz tartozó belga, francia, holland, német, angol és ír biztosítótársaságokat.
“A gazdaságban végbemenõ folyamatok egyértelmûvé tették számunkra, hogy a nehezen biztosítható károkra olyan megoldást kell találnunk, amely megfizethetõ lehetõségeket és erõs kontrollt jelent a termelõknek, illetve a szövetkezõknek. A nemzetközi tapasztalatokra alapozva ez a megoldás pedig a nonprofit biztosító egyesületi forma lett” – beszélt a kezdetekrõl dr. Erent Gábor, az Argosz Biztosító Rt. igazgatója, a Budapesti Agrárkamara alelnöke.
De mi is az a nonprofit biztosítóegyesület? Létrehozásához minimum tíz jogi és/vagy nem jogi személy, legalább 500 ezer forint biztonsági és 100 ezer forint organizációs tõke szükséges. Az állam az alaptõke kétharmad részével, de legfeljebb félmillió forinttal támogatja a termelõket. Emellett a növénytermesztés biztosítási díjának 30 százaléka visszaigényelhetõ, amennyiben ültetvényeit és más növényi kultúráit biztosítja a gazda.
Gazdaszemmel kezelik a károkat
Az egyesület nem törekszik nyereségre, mûködtetési költségei alacsonyak, a kár elbírálásánál a tagok alaposan odafigyelnek, hiszen érdekük ez. Biztosításra való szövetkezésük során ugyanis egyiküknek sem célja alaptalanul pénzhez juttatni a másikat a sajátjából.
Az egy mindenkiért, mindenki egyért elve alapján ki-ki megtanulja, mi a kockázat ára a mezõgazdaságban. Ha nincs kár az egyesület vagyonában vagy alacsony a szintje, tartalékot képezhetnek, illetve az eredmény egy részét visszajuttathatják a tagokhoz. Az Argosz ugyanis viszontbiztosítja az egyesületeket. Kár esetén az Argosz fizeti a viszontbiztosításban vállalt kártérítést, év végi elszámoláskor pedig, ha maradvány képzõdik, annak meghatározott részét visszafizeti.
Viszontbiztosítás nélkül nem megy
A viszontbiztosítási védelem ugyanis elengedhetetlen a nonprofit biztosítóegyesületeknél. Bebizonyosodott ez például tavaly is a baranyai egyesületnél, ahol a korábbi években felhalmozott tartalékok és a díjak nem lettek volna elegendõek a kártérítések kifizetésére, mivel a júniusi jégesõk rettenetes pusztítást végeztek a megyében.
Dr. Erent Gábor szerint az elõzõ évhez képest 1996-ban kismértékben javult az egyesületek kárhányada: 109-rõl 98-ra csökkent az átlagos káresetek száma. Mivel az Argosz 50 százalékos kárhányad fölött progresszíven visszaoszt a biztosítási díjból, 8 egyesületnek a díj átlagosan 23 százalékát térítette vissza, míg a kármentes egyesületek a díjnak 50 százalékát kapták meg.Ha az ember egy kicsit is belegondol, a profitbiztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítóegyesületek létrehozása olyan út kezdete, amely Európába vezet. Egyre többen látják be, hogy az esetleges katasztrófa bekövetkeztekor ne az államtól várják, hogy majd kisegíti õket.